Az orbáni centrális erőtér hagymázos fogalmával adekvát Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) elkoptatta a „nemzeti” jelzőt. Azzal például, hogy a Kossuth óta több mint 160 éven át működő Pénzügyminisztérium nevét Nemzetgazdasági Minisztériummá változtatta, nemzeti vágtákkal kápráztatja a nagyérdemű közönséget, nemzeti dohányboltokat majd nemzeti italboltokat gründol, sikerült közönségessé tenni, lejáratni egy szép magyar szót. Orbán kultúrpolitikai főtanácsadója tudhatta, hogy „nemzetvezető” főnökének aligha lesz ellenére, ha – természetesen Nemzeti Könyvtár névvel – elindít egy várhatóan száz kötetből álló sorozatot, amely „a magyar írott kultúra legjavát” kínálja az olvasónak több száz millió forintért.
Ezzel a tipikusan fideszes, populista, giccsben kulmináló akcióval nem csak az a gond, hogy tovább erodálja a nemzeti jelzőt. Hogy nemzeti ünnepünkön már a Nemzeti Dalt is szégyenkezve szavaljuk. Nem csak az a gond vele, hogy nem piaci körülmények között, nem a kiadók közötti pályáztatás után kerülnek ki „24 kötetes hullámokban” a kötetek. Nem csak az a gond, hogy ismét országgyűlési felhatalmazás és ellenőrzés nélkül, kénye-kedve szerint költi a kormány(fő) a közpénzeket. Mindezt megszoktuk. Ez van, egyelőre ezt kell szeretni. Kérdezni azonban érdemes. Vajon lefedi-e az írott magyar kultúrát a Nemzeti Könyvtár hét rovata (magyar írók, magyar hősök, magyar tájak, magyar mesék, magyar ízek, magyar ritkaságok, magyar ünnepek)? De gustibus non est disputandum. Mégis: miért maradnak ki a sorozatból például költőink, tudósaink, feltalálóink, sportolóink, hegyeink, folyóink? Ki döntött a rovatokról? Ki dönt arról, hogy milyen kiadványok jelennek meg négyhavonta-félévente egy-egy rovatban?
Újabban az egyes köteteket illusztris személyiségek ajánlják. Az első ajánló – ki is lehetne más – a regnáló miniszterelnök. Sokatmondó, hogy – a magyar írók rovatban – ő P. Howard (alias Rejtő Jenő) írásait ajánlja. A magyar mesék keretében régi harcostársa, a pallérozott stílusáról elhíresült házelnök ajánl, majd a kereszténydemokrata pártelnök, az esztergomi bíboros prímás és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alelnöke következik a sorban. Ez már maga az ökumené! Az álszent, hazug NER.
