41 (más hírek szerint 48) államtitkár kinevezését kéri Orbán Viktor a köztársasági elnöktől. Ennyi még sohasem volt magyar kormányban. Arról meg még sejtésünk sincs, hány helyettes államtitkár lesz e főtisztviselői réteg alatt. Ráadásként tanácsadók, miniszterelnöki és miniszteri biztosok tucatjai gazdagítják az orbáni bürokráciát. Orbánhoz képest elődei puritánok voltak. A Kádár-érában minisztériumonként volt egy (egy!) államtitkár, és mellette két-három miniszterhelyettes. A miniszterrel együtt így öt-hat felsőszintű vezető irányított egy-egy tárcát. A nagy presztízsű államtitkári tisztség viselője általában szakember volt, akinek a nevét széles körben ismerték. Nézegetve most a jelöltek névsorát úgy tűnik, hogy sokukat nem a szakmai teljesítménye, vezetői rátermettsége, hanem a Vezér iránti feltétlen hűsége, szervilizmusa emelt a székébe.

Az áttekinthető, hatékony államigazgatáshoz elegendő volna tárcánként két államtitkár: az egyik a miniszternek a politikai, a másik a közigazgatási helyettese lehetne. Az előbbi – nem csak időszerű információkkal, hanem mandátummal felruházva – a miniszter távollétében képviseli a tárcát a parlamentben, a kormányban, a médiában (politcal secretary). Az utóbbi vezeti a minisztériumi apparátust. Az előbbi a kormány tagja, a kormánnyal jön és távozik. Az utóbbi viszont – mivel megbízatása állandó (permanent secretary) – a kormányváltás után is a helyén marad, hiszen politikai felelősséget nem vállal.

A miniszterek száma most csak tíz. Hattal kevesebb, mint volt például a Bajnai-kormányban. Az államtitkároké viszont több mint a kétszeresére nő. Arról “természetesen” semmiféle információnk nincs, hogy az orbáni bürokrácia burjánzása, a vazallus-állam építése az adófizetőknek mennyi pénzébe kerül. (Egy államtitkárság működtetése nem nélkülözi a – divatos szóval – kabinetfőnököt és a titkárságot, segédszemélyzetet.) Németországban az állami költségvetés szerves részét alkotják az egyes fejezetek (minisztériumok) által betölthető státuszok, amelyeket a parlament hagy jóvá (Stellenplan). Hasonló volt nálunk is a gyakorlat a múlt század első felében, amikor a képviselőház költségvetési bizottsága megvizsgálta a kormány létszám-változtatási javaslatát, és megszavazását vagy elvetését javasolta az országgyűlésnek. Ma mindezt – kerül amibe kerül – egyetlen ember dönti el.