Húsz helyett tizenöt állandó bizottságot hoz létre az új országgyűlés. Ez kedvező fejlemény, hiszen ha túl sok a bizottság (mint jelenleg), csökken a törvényhozás, a parlamenti ellenőrzés áttekinthetősége. Ha azonban a bizottságok továbbra is főként transzmissziós szíjként működnek, és meg sem kísérlik kontrollálni a mindent maga alá gyűrő végrehajtó hatalmi ágat, akkor csak alkatrészek, „csavar-alátétek” lesznek a parlamenti gépezetben. Formailag szükséges, tartalmilag fölöslegesek díszletek.

Költségvetési bizottság természetesen továbbra is lesz, méghozzá ezen a néven, ami üdvözlendő változás. Eddig ugyanis Számvevőszéki és költségvetési bizottságnak hívták e grémiumot, ami igencsak szerencsétlen elnevezés. A másfél évszázados hazai parlamentarizmus nem ismert ilyen nevű bizottságot, és a nemzetközi gyakorlatban sem találunk erre példát. Négy évvel ezelőtt az Országgyűlés alakuló ülését előkészítő tárgyalásokon a pártok tárgyalódelegációi – finoman szólva – nem voltak tisztában a számvevőszéki ellenőrzés lényegével. (Logikailag is ugye először van a költségvetés, utána következhet végrehajtásának az ellenőrzése, ami a számvevőszék elsődleges feladata ...) Lázár János tett arra javaslatot a Fidesz nevében, hogy a korábbi Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság Számvevőszéki és költségvetési bizottság néven működjék tovább. Ezt a többi tárgyaló fél „általános helyeslés mellett”[1] elfogadta.

Az új bizottságban a képviselők – tárgyismereten alapuló – szakmai vitáira, a közpénzek, a közvagyon kezelésének felelős ellenőrzésére, az Állami Számvevőszék megoldatlan felügyeletére lenne szükség. Ez a követelmény abból a tényből fakad, ami szerint Magyarországon rendkívül alacsony az elszámoltatás (accountability) kultúrájának színvonala.

[1] Jegyzőkönyv az Országgyűlés alakuló ülését előkészítő tárgyalásról. 2010. május 11.