„Emelkedett” stílusban fogalmaznak a Népszabadság publicisztikai rovatának mai szerzői. Egyikük – Révész Sándor – köntörfalazás nélkül teszi fel személyre szabott, konkrét kérdését: „seggnyaló-e G. Fodor Gábor vagy sem.” Kollégája, Uj Péter viszont a kormány multikkal kapcsolatos viszonyáról gondolja, hogy az egyik oldalon áll „a piacot csak letarolni akaró, ún. gonosz multi”, a másikon pedig a „kívánatos külföldi cég.” Utóbbinak – vélekedik a szerző – „nyilván jobb a segge.”

Itt tart jelenleg Magyarország vezető médiuma, amelynek irányultságát egyébként – korábbi sokévtizedes gyakorlatától eltérően – már nem jelzi a lap impresszuma. Miként nem közli szerzőinek közvetlen elérhetőségét (e-mail-jét), ami pár éve még lehetővé tette, hogy az olvasó rövidre zárva reagálhasson egy-egy írásra, közvetlenül polemizálhasson annak szerzőjével. Jelezze például, hogy RS tömören összefoglalja a Fidesz negyedszázad alatt napraforgó-szerűen változó véleményét „a liberalizmusról, a nyugati modellről, a keleti modellről, Oroszországról és Kínáról, a privatizációról, a piacról és az állam gazdasági szerepéről, a földtulajdonról, a kettős állampolgárságról, a nemzet fogalmáról, a közmédia függetlenségéről, a tandíjról, a jogállamiság normáiról, az EU-ról, az euróról, az egyház és az állam viszonyáról, a kárpótlásról, az alkotmányozásról, a hatalmi ágak szétválasztásáról, az emberi jogokról stb. stb.” Meg jelezhetné persze azt is, hogy RS a politikai ellenfelére történő célzását (hogy ti. az „hol erre, hol arra csapkod nyelve élével, hogy ugyanazt a testrészt kényeztethesse nyelve bársonyával”) olyan metaforával fogalmazza meg, aminek egy vezető médiumban való közlése normális körülmények között megengedhetetlen volna.