Szijjártó Péter tegnap végigpendlizte a médiumokat. Reggel a Kossuth rádióban, az M1 köztelevízóban, délután a kereskedelmi csatornákon (az ATV-ben meg a Hír Tv-ben) volt hallható/látható. Ezúttal azonban nem a miniszterelnök szóvivőjeként, hanem A 2002-2010 közötti államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottság alelnökeként fejtette ki nézeteit.
Az államadósság finanszírozhatatlansága volt az egyik fő oka az egykori „létező szocializmus” összeomlásának. Ebből következik, hogy a probléma gyökereinek megismeréséhez nem elegendő nyolc évre visszatekinteni. A vizsgálati időszakot legalább húsz évre (1990-től 2010 végéig) lett volna célszerű kiterjeszteni.
Ha meg akarjuk érteni, és a választópolgárokkal is szeretnénk megérttetni, milyen okok vezettek 1989-hez, akkor még lejjebb kellene ásnunk, mert "Mélységes mély a múltnak kútja." Vissza kellene mennünk az első olajár-robbanásig. 1973 végén az ország bruttó adóssága mindössze egymilliárd dollár volt, amit 4 havi exporttal elméletileg le lehetett volna nullázni. 16 évvel később (huszonegy évvel ezelőtt) Németh Miklós kormányfő bejelentette, hogy "a pénzügyi műveletek teljes körű számbavétele után" a bruttó adósság 20 milliárd $, a nettó pedig 14 milliárd (mert akkor volt még többek között kb. 500 millió $ aranytartalékunk, ugyanakkor jelentős – de lényegében behajthatatlan – követeléseink is voltak, ezért a nettó adósság nagysága mindig is ingatag talajon állt).
Nem volt számvevőszék, amely auditálhatta volna az adatokat, hitelesíthette volna az MNB "kettős könyvelését", és hiteles számokat tárhatott volna az ország közvéleménye elé. (Mellesleg: nem vagyok arról meggyőződve, hogy az Állami Számvevőszék auditálná az adósság-adatokat. Úgy tűnik, hogy jelentéseiben csak megismétli az Állami Adósságkezelő Központ, az MNB és a KSH adatait, mintegy ő számol be helyettük az Országgyűlésnek…)
Egy másik nevezetes dátum 1997, amikor Surányi György jegybank-elnök és Medgyessy Péter pénzügyminiszter 1700 milliárd forint "nulla kamatozású" MNB-adósságot transzferált az államkincstárba, az ÁSZ-t pedig (amelynek akkor nem volt elnöke, mert Hagelmayer István már halott volt) az akkori költségvetési bizottság nem támogatta az érdemi vizsgálat elvégzésében (az MNB korrekt elszámolásának megkövetelésében), ami az ellenjegyzéshez kellett volna. Szabályos számvevőszéki ellenjegyzés nélkül, tehát alkotmányellenesen történt meg az ezerhétszáz-milliárd forintos adósságcsere, amivel az MNB minden kétes üzletének – keresztárfolyam-veszteségek, kereskedelmi banki tevékenység, nemesfém-eladás – következményétől megszabadult.
A vizsgálati időszakot másrészt azért lett volna célszerű 2010 végéig kiterjeszteni, mert mind a szakmai, mind a legszélesebb közvéleményt olyan aktuális kérdések foglalkoztatják, mint a „devizahitelesek” kapcsán megnövekedett ország-adósság és a folyamatos forint-kiáramlás, illetőleg a II. nyugdíjpillér kiiktatásával összefüggő államadósság-csökkenés.
Szijjártó, illetőleg a mögött álló kormány-oldali többség a fentebbi érvek ellenére mégis csupán az elmúlt két kormányzati ciklusra koncentrált. Ez esetben viszont fölösleges volt az albizottság létrehozása, hiszen a Költségvetési Bizottságnak Az elmúlt nyolc év kormányzati intézkedéseit vizsgáló albizottsága (esetleg a bizottság hatáskörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását figyelemmel kísérő albizottság (Ellenőrző albizottság) is elvégezhette volna a feladatot.
Mellesleg: miért nem javasoltak a kormánypárti képviselők egy ilyen jellegű adósságvizsgálatot az Állami Számvevőszéknek, amikor annak elnöke – többféle formában is – véleményt kért a bizottságtól az intézmény 2011. évi ellenőrzési tervének összeállításához?
Miért ragaszkodott a Fidesz még ezen a szinten is a „kétharmados” hatalmi erőviszonyokhoz? Miért ne lehetett volna paritásos összetételű albizottság (horribile dictu: ellenzéki vagy független képviselői elnöklettel), hiszen az albizottság jelentését úgyis a „kétharmados főbizottság” fogadja el? Mert nem az volt a cél az adósságvizsgálattal, hogy a választópolgár végre hiteles információkhoz jusson, hanem valamiféle autodafé?
