Májusban törvény született az Összefogás az Államadósság Ellen Alapba történő befizetésekhez kapcsolódó kedvezményekről, amivel elvi és gyakorlati okok miatt sem értettem egyet.
Elvileg azért nem, mert egy civil kezdeményezést (Rédly Elemér győri katolikus plébános egymillió forintos felajánlását "az államadósság elleni harc" sikeres megvívásához) a kormány azonnal "lenyúlt", államosított (létrehozott egy alapot). Minden tiszteletem a kanonok úré, de a kezdeményezése csepp a tengerben (ezt ő maga is tudja), ezért pénzügyi súlya nincs. Morális és szimbolikus jelentősége azonban van, ezért is kellett volna a kormánynak alapítványtevést javasolnia a plébános úrnak, amikor megkereste Matolcsyt. (Mellesleg: hogyan tudott a plébános a miniszterrel randevút szervezni? Csak nem a kormányszóvivő közreműködésével, aki véletlenül szintén győri?...) A Kormány rátenyerelt az ötletre; alapot hozott létre, majd törvénymódosítást is kért. Adóalap-csökkentési lehetőséget azoknak, akik az alapba fizetni kívánnak. Ezáltal közpénzzé vált az alap pénze, hiszen nemcsak adózott (magán) jövedelmekből, hanem adóköteles jövedelmekből is gyarapodhat. (Azt az törvényjavaslat meg sem említette, hogy a javasolt ösztönzés révén kevesebb adó folyik majd be, tehát amit nyer az állam a réven, annak egy részét elveszíti a vámon.) A másik elvi kifogásom az volt, hogy az államháztartás adósságának több mint 4%-át a helyi önkormányzatok "hozták össze". A lakosság számához képest a legeladósodottabb Lázár városa és Rogán V. kerülete.
A gyakorlati (szakmai) kifogásom az, hogy az Alap közpénzkezelésének független pénzügyi ellenőrzése megoldatlan. A KEHI a kormány belső ellenőrző szerve, tehát a kormánytól nem független (egyébként egy posztszocialista csinálmány, az EU-ban nemhogy ilyen, még hasonló szervezet sincs). Jelentései nem nyilvánosak, ráadásul a törvény felhatalmazta olyan adatbetekintési joggal, amire csak az Állami Számvevőszéknek van jogosítványa. Mindezen érveimmel vettem részt a parlamenti vitában. Módosító indítványt is tettem (2940/4) arra, hogy az ÁSZ legyen az ellenőr, és - miután elutasították - lelkiismeretemnek megfelelően szavaztam ("nem"-mel).
Most (július 29.) azt írja az újság, hogy az államadósság elleni alapba történt befizetésével "megközelítőleg ezer cég és magánszemély összesen 123 millió forinttal járult hozzá az államadósság csökkentéséhez". Ez az összeg az egy tized (pontosabban: egy század) ezrelékét sem éri el az állam adósságának. Teljes tiszteletem Bock Józsefnek, aki nyolcmillió forintot áldozott erre a célra. Ő borász, nem makro-közgazdász. Surján László sem közgazdász (tanult szakmáját tekintve teológus/orvos), de miután hosszú évek óta EP-képviselő, talán érzékeli, hogy 16 ezer eurója ebben az akcióban csupán perselypénznek (imádságnak) tekinthető. A közgazdaság-tudomány - már amennyiben tudománynak nevezhető - az arányok tudománya. Varga Mihály miniszterelnökségi államtitkár célzása arra, hogy az Európai Bíróság szabálytalan áfa-visszaigényléssel kapcsolatos döntéséből következő likviditás-zavarait a pénzügyi kormányzat esetleg a frissen vásárolt MOL-részvények egy részének eladása révén fogja elhárítani, igencsak hozzájárulhatott a társaság részvényeinek árfolyamcsökkenéséhez. Az állam - igaz, virtuális - vesztesége a nyilatkozat következtében tízmilliárd forintos nagyságrendű. Talán ezt érzékeli Orbán Viktor, mivel ő még nem fizetett az alapba. Az meg igencsak szánalmas fejlemény, hogy az oda befolyó pénzekről úgy lesz majd folyamatos tájékoztatás, hogy az alap irányító testületének elnöke saját pénzéből (!) készítteti el az erre szolgáló honlapot.
