Kedden Magyarország hárommilliárd dollárnyi államkötvényt bocsátott ki, és ezzel jóval a GDP 80 % -a fölé lökte az adósságrátát. Esedékes a lejáró kölcsönök visszafizetése, erre kell a pénz. A „jó adós” pozíció őrzésére. A mókuskerék hajtására. Már szinte senkit sem érdekel, hogy Orbánék azt szerették volna, hogy „2014 végére a bruttó hazai termékhez képest a 65-70 %-os szintre csökkenjen Magyarország államadóssága.” Meg az sem, hogy az Alaptörvény gránitjába vésett szabály szerint „Az Országgyűlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésről szóló törvényt, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék[1] felét.” Mivel „az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely az államadósság a teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza,”a választások után „jőni fognak, mert jőniük kell” a zárolásoknak, a „faragásoknak”, illetőleg az újabb adó-és járulék-emeléseknek. Amikor az új kormány majd ezeken lesz kénytelen töprengeni, ajánlom, tanulmányozza Mózes intelmeit: „Minden hetedik esztendőben szabadságot engedj. E legyen pedig a szabadságnak módja: Minden, valaki kölcsönt adánd az ő kezéből felebarátjának, engedje el azt néki a mellyet megvehetne rajta: vissza ne kérje azt az ő felebarátjától, vagy az ő attyafiától …” (V. könyv, 15. rész. Károli Gáspár fordítása).

[1] Az Alaptörvény – hibásan – teljes hazai összterméknek nevezi a GDP-t, aminek az egyezményesen elfogadott magyar neve: bruttó hazai termék.