A T. Ház ma reggel megkezdte  A köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Az államhatalmi ágak megosztásának hazai rendjében a köztársasági elnök elvileg (az Alaptörvényben rögzített módon) sem jelentős tényező, a súlyát a gyakorlatban pedig tovább csökkenti az a körülmény, hogy Schmitt egy  Orbán-kreatúra. Egy szerencsés flótás, aki mindig jókor volt jó helyen. Hadilábon áll a magyar helyesírással (úgy tudja például, hogy az állomást egy "l"-lel írják), miközben erőteljesen propagálja a magyar nyelv védelmét.

Az Országgyűlés  e törvényjavaslat iránti érdeklődésére jellemző, hogy az MSZP frakciójából csupán két-három képviselő vett részt az általános vitában, és az is, hogy egyik frakció vezérszónoka sem használta ki a rendelkezésére álló 30 percet. A Jobbik (és az LMP) szerint a köztársasági elnököt nem a parlamenti képviselőknek, hanem a választópolgároknak kellene pozíciójába emelni. Ez lehetne a közjogi alapja egy igazi ellensúlynak, ami a parlamenti többség által kritika nélkül támogatott miniszterelnök túlhatalmát mérsékelhetné. Erre viszont a jelenlegi időszakban semmi esély. Montesquieu halott, Bibó is halott. A jelenkori magyar parlamentáris demokrácia az ún. parlamenti kormányzás szerint működik, ami sajátos neobolsevista mechanizmus; olyan "demokratikus  centralizmus", amelyben nem a parlamentnek van általa ellenőrzött, neki elszámolási felelősséggel tartozó kormánya, hanem a végrehajtó hatalomnak (Orbánnak) van őt szervilis módon, gyakorlatilag kritika nélkül támogató parlamenti többsége.

Ez a sarkalatos törvény - ellentétben az Alaptörvénnyel és a számvevőszéki törvénnyel - konszenzussal (esetleg kompromisszummal) fog megszületni; 1:2 -re szépíteni fog a kormányszövetség.