2013 végén 79%-os volt a GDP-arányos államadósság, míg egy évvel korábban 79,8%-on, egy negyedévvel korábban pedig 80,2%-on állt – írja a Portfolio.hu. A szerinte trükkökkel összehozott javulást a kormányszócsövek (köztük a közszolgálati médiumok) naponta többször is elharsogják, de nem teszik hozzá: a magán-nyugdíjpénztárakban összegyűlt megtakarításokat az állam „lenyúlta” (az annektálás nélkül az államadósság aránya szignifikánsan magasabb lenne), sőt igyekeznek elfeledtetni velünk a kormány eredeti ígéreteit.

2010-ben az Orbán által jegyzett „Széll Kálmán Terv strukturális reformokkal éri el, hogy 2014 végére a bruttó hazai termékhez képest a 65-70 %-os szintre csökkenjen Magyarország államadóssága.” (Ez az ígéret egyébként nem csak voluntarista, de szakszerűtlen is volt[1].) A Széll Kálmán Terv többek között megállapította: „Annak a közel 1100 milliárd forintnak egy részét, amit jelenleg kamatfizetésre költünk, produktív beruházásokra, illetve egyéb produktív kiadásokra (eü, közoktatás) is fordíthatnánk, valamint a kiadások változatlansága mellett jelentősen csökkenthetnénk az adóterhelést.” Az idei központi költségvetési törvény szerint 2014-ben már 1248 milliárd forint lesz a kamatkiadásunk. Némi vigasz, hogy ennek nagyobb hányada maradhat a forinthitelezőknél, ezért talán nem megy ki az országból.

 Az államadósság-hegyet Orbánék nem tudják, de nem is akarják elhordani. Újabb és újabb állampapírok kibocsátásával, újabb és újabb hitelek felvételével az esedékes törlesztésekre mindig sor kerítenek. Ezen a téren ugyanazt a neoliberális pénzügypolitikát folytatják, amit elődei is műveltek. Magyarország „megbízható adós” pozíciója tökéletesen megfelel a pénzügyi befektetőknek, hiszen ők abban érdekeltek, hogy folyamatosan megkapják pénzük árát, a kamatot. Ebben az Orbán-ciklusban, négy év alatt mintegy ötezer milliárd forint kamatot kell fizetniük a magyar adófizetőknek! Ez az igazi gond! A kamatszivattyú, amiről a „nemzeti” kormánynak már régen tárgyalásokat kellett volna kezdeményeznie a hitelezőkkel.

Az egyelőre még uralkodó álláspont szerint „ki lehetne nőni az adósságból”, ha a gazdaság az államadósságnál gyorsabban fejlődik. A növekedés mérésére használt GDP mutatója azonban nálunk 2010 óta gyakorlatilag stagnált. Matolcsy valamikor évi 7 %-os ütemet vizionált, Orbán újabban 4 %-ot. Regnálásának négyéves idősora viszont ezt mutatja:

                                                                            2011:     + 1,6 %

                                                                            2012:     – 1,7 %

                                                                            2013:     +1,1 % (várható)

                                                                            2014:     + 2,0 % (terv)

[1] Magyarország adóssága nem egyenlő a magyar állam (államháztartás) adósságával. Jóval több annál, mert magában foglalja a magyar állampolgárok és a magyar vállalkozások adósságát is.