A hosszú nevű hivatal (Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala) levelet küldött a választópolgároknak az alkotmányozással kapcsolatban. Szájer József EP (!) képviselő és Szili Katalin ex-MSZP-s képviselő asszony Magyarország Kormányának borítékjában, több mint nyolcmillió (!) levélben tesz fel kérdéseket "kedves honfitársainak" arról, miként vélekednek "egy végleges alkotmány" létrehozásáról. Ez az akció a közpénzek kezelése szempontjából a felelőtlen pazarlást, jogalkotási szempontból a dilettantizmust, politikai szempontból pedig a demagógiát juttatja eszembe.
Először is: egy levél elküldése 90 forintba kerül. Jelen esetben a konkrét tartalom (a képviselők felhívása a választópolgárokhoz, maga a kérdőív, a válaszboríték, a személyes adatok védelméről szóló tájékoztató) papírköltségeit, összeállításának, borítékolásának ráfordításait becsüljük 60 forintra/boríték. Ez eddig (150 x nyolcmillió) mintegy 1,2 milliárd forint közkiadást jelent. Ha minden második címzett visszaküldi a válaszát, ehhez újabb négyszázmillió forint postaköltséget számíthatunk, vagyis a két politikus nevével fémjelzett közvéleménykutatás az adófizetőknek "alapból" több mint másfél milliárd forintjába kerül. Számoljuk ehhez az adatfeldolgozás költségeit (a borítékok - iskolás gyerekekkel - való kibontását, szortírozását, az adatok /GYES-en levő anyukákkal való/ feldolgoztatását, majd szakértőkkel történő csoportosítását, elemzését stb.), és becsüljük ezek után az összes közkiadást 2 milliárd forintra. Ez az összeg 15-20 "etnikum-sújtotta" borsod-abaúji aprófalu összesített éves költségvetésének felel meg! Ennyi közpénzt költ ötletének megvalósítására Szájer europolgár (Szili képviselőasszony támogatásával) a MAGYAR ÁLLAM költségvetéséből. Az már csak "hab a tortán", hogy ilyen kiadási előirányzatot az idei költségvetés nem tartalmaz, hiszen a magyar országgyűlés nem hajlandó alkalmazni a részletesség költségvetési elvét, ami szerint ő mondaná meg, nem pedig a kormány, hogy a közbevételekből MIRE/MENNYIT lehet elkölteni.
Másodszor: mit kaphatnak az alkotmányozók kétmilliárd forintért? Csak nem gondolják komolyan, hogy bármit is megváltoztathatna a vox populi ahhoz képest, amit a Fidesz/Orbán akar? A kérdőíves alkotmányozás áldemokrácia. Szemfényvesztés közpénzen! A kérdések jó része önkényesen kiválasztott, összefüggéseiből kiragadott álkérdés, a rájuk adható válasz-változatok pedig a megboldogult Hofit juttatják eszembe ("vagy sokan találták ki, vagy egyvalaki nagy nehezen...)
Harmadszor: ha már a választópolgárokhoz fordult képviselők nem tudják (vagy megfeledkeztek arról), hogy matematikai statisztikai módszerekkel (amiket többek között a közvéleménykutatók használnak) NAGYSÁGRENDEKKEL kisebb közkiadások árán is megismerhették volna a választópolgárok véleményét, miért nem hívta fel a Hivatal a figyelmüket erre a lehetőségre? A reprezentatív mintavételre, aminek a segítségével - egy-két %-os tévedési valószínűség vállalásával - megismerhetők a válaszok. Jelen esetben elegendő lett volna a választópolgárok maximum egy ezrelékét, nyolcezer embert megkérdezni, ami kb. kétmillió forintból kijött volna.
Negyedszer: Szájer europolgár (és a fegyverhordozójának szegődött Szili Katalin) nem volna tisztában azzal, hogy az új alkotmányt/alaptörvényt annak a 386 képviselőnek kell megalkotnia, akit a választópolgárok többek között ezért küldtek tavaly az Országgyűlésbe? A nép által választott képviselők joga, egyben kötelessége is a legjobb tudásuk szerint törvényeket alkotni. Erre tettek esküt! Az új alkotmány koncepcióját kidolgozó Eseti Bizottságnak mellesleg több tucat civil szervezet, tudományos műhely, egyetemi tanszék stb. küldte meg javaslatát. Honnan tudna ennél többet Kovács János választópolgár? Nem lehet alkotmányozni brain storming módszerrel (ami természetesen nem zárja ki azt a megoldást, hogy a parlament által elfogadott végső változatot majd népszavazás legitimálja)!
