A bencés rend jelmondatát is az ember eszébe juttatja a pártelnök/miniszterelnök hagyományos évértékelő beszéde. A kevés (gyakorlatilag semmi) konkrétumot nem tartalmazó előadásban nagy hangsúlyt kapott viszont a munka. Helyes, hiszen a magyar ember számára természetes, hogy boldogulásának alapja, gyarapodásának forrása, becsületbeli ügye az értékalkotó, tisztességes emberi tevékenység. Aki munkaképes korú és egészséges, az dolgozzon a haza javára és a maga hasznára.

Egyre többen vannak azonban, akik dolgoznának a megélhetésükért, de nem találnak kereseti lehetőséget. Meg olyanok is, akik tudnának ugyan dolgozni, de úgy gondolják, hogy „segélyen vagy egyéb állami juttatáson élni mégiscsak kényelmesebb”. Ez főként a cigányságnak szóló üzenet, ami egyértelműen kiderül abból, hogy Orbán a tyúklopást is említette. Magyar ember ugyanis nem lop tyúkot! De HOGYAN lehet a munkaképes romákat – a szocik eufémizmusával szólva – „a munka világába” vezetni (terelni)? MIT csináljon az az iskolázatlan, következésképpen szakképzetlen, nyelveket nem beszélő, fegyelemhez, rendhez nem szokott, megbízhatatlan cigányember, akinek most már a segélyét nem fogják automatikusan utalni? HOL végezhetne olyan értelmes tevékenységet (munkát), amiből meg tudna élni, gyerekeit el tudná tartani?  A piaci szférában semmi esélye. Sem a multik, sem a kisvállalkozások nem foglalkoztatnak romákat. Nem azért, mert rasszisták vagy előítéleteik volnának, hanem azért, mert a romák munkakultúrája jellemzően alacsony színvonalú (tisztelet a kivételeknek - mert vannak kivételek - de azok csak erősítik a szabályt). „Nem szokta a cigány a szántást.” A közszférában sincs sok esélye, legalábbis annak a központi szintjén. Maradnak valószínűleg továbbra is a helyi önkormányzatok.

Konkrétumokkal tehát nem szolgált a nagy várakozással fogadott pártelnöki/miniszterelnöki szózat. Gyakorlati haszna ezért sajnos nem több, mint Gyurcsány néhány évvel ezelőtti hányaveti „tanácsa” a panaszkodó borsodi cigányoknak: „dolgozni kell, én is sokat dolgozok”… A bencések jelmondatának második kulcsszavát appercipiáltuk. Az elsőt kezdjük ízlelgetni: imádkozzunk!