Ez a büntetőjogi alapelv az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásának követelményét fogalmazza meg. Az elkövető terhére visszaható  hatály - vagyis a "hátrafelé" törvénykezés - tilalmát jelenti.

A jogállamiság eme ősrégi szabályát szeretné most Szijjártó Péter - mint az Országgyűlésnek "A 2002-2010 közötti államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottsága" alelnöke - "felülírni" azzal a javaslatával, ami szerint fel kell kérni az alkotmányügyi bizottságot arra, hogy tekintse át, milyen jogi lehetőségek állnak rendelkezésre az államadósság magas szintjéért (a GDP több mint 80%-a) felelős korábbi miniszterelnökök (Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai) és pénzügyminiszterek (László, Draskovics, Veres, Oszkó) jogi felelősségre vonásához.

Ha abból indulunk ki, hogy Magyarország jogállam (sőt: az is kíván maradni), akkor a válasz rendkívül egyszerű: semmilyen. Bárhogy szeretné is fülkeforradalmi hevületében Szijjártó (és rajta még számos politikus, élükön alighanem a regnáló miniszterelnökkel) rabszíjra fűzve látni a fentebbi urakat, EZÉRT büntetőjogilag nem vonhatók felelősségre. Politikai felelősségre vonásuk tavaly tavasszal megtörtént; a választók leváltották a két cikluson át hatalmon levő szociálliberális koalíciót. A többi - ti., hogy mekkora gazdaságpolitikai hibákat vétettek -  innentől számítva a gazdaságtörténészek feladata. Büntetőjogi vagy polgári jogi felelősségük  (korrupció, a számviteli előírások megsértése, hatásköri túllépés,  a közvagyon hűtlen kezelése, szerződésszegés stb. csak akkor vethető fel, ha jogszabálysértést követtek el. Ennek megállapítása pedig az illetékes hatóságok, bűnüldöző szervek, végül a bíróságok, nem pedig politikai testületek hatásköre. (Analógiaként ajánlható A tanú c. film.)