A levelet a figyelmembe ajánló bevezető gondolataival (dőlt betűkkel olvasható) és a levél írójának (félkövér betűkkel olvasható) álláspontjával teljes mértében azonosulni tudok.
"Engedjék meg, hogy e mellett ugyanakkor Önökhöz mint a tényleges döntéshozókhoz szóljak néhány szót - emlékeztetve arra, hogy a választók az országgyűlési választásokon bizalmukat nem "kormányfőbe" és "frakcióvezetőbe" fektették, hanem az Önök nevét látták a szavazólapon, az Önök neve mellé tették az ikszet. Ez az Önök számára a választók részéről azt a hatalmat biztosította, amivel Önök mind a miniszterelnököt, mind pedig a frakcióvezetőt (ki-ki a sajátját) megválasztották. Önök az Országgyűlés képviselői a Kormány "felettesei", nem pedig fordítva, nem kell, hogy megengedjék, hogy esetleg jobb belátásuk ellenére bírják Önöket olyan döntések meghozatalára, amit később megbánhatnak. Sajnos jelenleg ilyen döntési helyzetbe kerültek."
"A tegnapi nap (2010. október 26.) folyamán Lázár János frakcióvezető által benyújtott T/1446. illetve T/1445. számú törvényjavaslatok, amelyek az Alkotmánybíróság jogkörének jelentős módosítását irányozzák elő, a magyar újkori alkotmányosság történetének legotrombább támadását jelentik az ellen az intézmény ellen, amelynek tevékenysége a rendszerváltás hajnalától kezdve méltán szerzett magának nem csak ország- hanem Európa- és világszerte is hírnevet. Úgy vélem, ezen a ponton a testület személyi összetétele is lényegtelen, a konkrét esetben árulkodó, hogy az utolsó, feszültséget szító határozat teljes kompromisszumot tükröz.
Tavasszal, amikor a még előző összetételű Országgyűlés a szólásszabadság korlátozása érdekében akarta megbontani az Alkotmány koherens rendszerét, többen is egyszerre emeltük fel a hangunkat ez ellen (a TASZ szervezésében), mert szakmai szempontok alapján úgy éreztük, hogy szükséges. Sajnos ugyanilyen helyzet áll elő most is, jelen levelemet ez indokolja.
Az alkotmánybíráskodás nem "úri huncutság", és alkalomszerűen nem korlátozható meghatározhatatlan érvényességű indok-töredékekkel, különösen "az emberek" mérhetetlen akaratának kifogása mögé bújva. Értéke ennél sokkal nagyobb, és nem áldozható fel rövid távú célokért - még akkor sem, ha szívünkhöz azok éppen közelebb állni látszanak. Hadd emlékeztessem Önöket arra, amikor például Szlovákiában először a sokat kritizált államnyelvtörvény, majd később a magyar állampolgárság kiterjesztésére ("kettős állampolgárság") vonatkozó magyar törvényre reakcióként elfogadott, a szlovák állampolgárságtól megfosztással fenyegető állampolgársági törvény módosítása volt napirenden, minden hazai elemző látta az azok - különösen az utóbbi - alkotmányossági aggályait, ám a mienknél nehezebben hozzáférhető (az actio popularis intézményét nem ismerő) szlovák alkotmánybíróság nem tudott normakontrollt gyakorolni azok felett. Tisztelt képviselő asszony, tisztelt képviselő úr, ugye nem ez a példa, amit követendőnek látunk? A tény, hogy az Önök előtt fekvő előterjesztés nem az intézményhez való hozzáférést korlátozza, hanem magának az intézménynek a hozzáférését egyes (szakmailag nem indokolt módon kiválogatott) témakörökhöz, nemhogy semmivel jobb helyzetet nem eredményez, hanem még rosszabb üzenetet hordoz.
Különösen, hogy a jogsértő módon kifezetett, "gyanús" jövedelmekkel szembeni, egyébként mindenképpen kívánatos fellépés ténylegesen az Alkotmány előírásainak módosítását nem is igényli, hiszen a jogszabályi környezet ehhez régóta adott. A Polgári Törvénykönyv 200. § (2) bek. kimondja, hogy "Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.", azaz az ilyen kifizetéseket a semmisség szabályai alapján vissza kell fizetni, a kifizetők, felvevők büntetőjogi felelősségének mérlegelésére pedig minden további nélkül, a jogállami keretek teljes betartása mellett is van lehetőség. Az Önök feladata, hogy ezt számon kérjék a Kormánytól, ennek parlamenti széles eszköztára a rendelkezésükre áll.
Köszönöm, hogy értékes idejükből szántak néhány percet üzenetemre, és ha megfontolják azt, különösen hálássá tesznek. A döntés az Önöké, nem is irigylem Önöket érte - ám kérem, hogy annak során tegyék fel maguknak a kérdést: valóban helyes ez az irány? Valóban érdemes kinyitni Pandora szelencéjét, és húszéves demokratikus fejlődésünk egyik alapintézményének durva megcsonkításával tenni kísérletet olyan eredmény elérésére, amelyre más módon is képesek lehetünk?
Kérem, hogy ne adják a nevüket ehhez, szavazzanak nemmel az előterjesztésekre. A társadalom figyel, és Önök most bizonyíthatják, hogy az Országgyűlés képviselőiként méltóak a bizalmára."
Tisztelettel,
Dr. Lattmann Tamás
egyetemi adjunktus
ZMNE KLHTK, Jogtudományi és Politikaelmélet Tanszék
ELTE ÁJK, Nemzetközi Jogi Tanszék
