Nem vagyok abban a helyzetben, hogy megítéljem annak a tudományos kutatásnak a társadalmi hasznosságát, amit neves filozófusok végeztek a Debreceni Egyetem Filozófiai Intézetének és az MTA TKI Vulgo kutatócsoportjának megbízásából. A nagy média-nyilvánosságot kapott megbízás (és teljesítése) körülményeinek szabályszerűsége viszonylag egyszerűen megítélhető egy annak megvizsgálására jogosult ellenőrző intéztmény (Állami Számvevőszék) munkája révén. Nehezebb arra válaszolni, hogy "Az európai szellem és a totalitarizmus" című kutatási tervet célszerű és ésszerű volt-e 90 millió forint közpénzzel finanszírozni. (A kutatási output minősítése végül is annak a szakmai zsűrinek lehetne a feladata, amelyik a támogatást megítélte.)
A megbízottak között a legismertebb a nemzetközi szaktekintélynek számító Heller Ágnes, aki időnként kilép filozófusi szerepköréből, és kirándulást tesz a publicisztika, a napi politika mezején. Erre került sor például a múlt év tavaszán, amikor a nagy hírű kutató az ország vezető napilapjában fejtette ki véleményét a Jobbikról. Írására akkor reagáltam, de a lap illetékes szerkesztője - munkatársa útján - közölte velem, hogy nem tart igényt az írásomra. Miután a "filozófus-vita" kapcsán Heller Ágnes neve ismét előtérbe került, itt teszem közzé az eredetileg a Nészabadságnak szánt reflexiómat.
A civil kurázsi csődje: Heller Ágnes
Véleménye – az ősliberális Voltaire szellemében – még tolerálható is lenne. Heller azonban minősít, bélyegez, hazudik. Szerinte „a szó jelentését megcsúfoló” Jobbik tagjai és támogatói ”lelki púposok”, akiket „a gyűlölet hajt. Akik a politikában is abban utaznak, hogy kit kell szenvedélyesen gyűlölni, hogy kiket lehet kirekeszteni (…) s ha lehetőség nyílik rá, bebörtönözni, megölni” (sic!). Tetszik neki szellemtársa, Gerő András liberális történész minősítése, ami szerint a „nemzeti bolsevikok” avítt nézeteiket „egy körülbelül száz évvel korábbi gondolati rendszerből foltozzák össze.”
Heller Ágnes rendes tagja annak a Magyar Tudományos Akadémiának, amely a legnagyobb magyar egyévi jövedelmének felajánlása nyomán létrehozott Magyar Tudós Társaság utóda. Mai tudósunktól azt tudhatjuk meg, hogy „bizonyos körülmények között egy-két lelki púpos bacilusgazdává válik, s terjeszteni kezdi a kórt”. Egyre többen vannak ezért a megfertőzött „fiatal elégedetlenek”, akiknek Heller a szemükre hányja, hogy itthon szeretnének boldogulni. Nem úgy, mint román és lengyel társaik, akik „szabad madarakként repültek külföldre”. Az akadémikus asszony megértően szól a nácikról(!) és a korai bolsevikokról is, akik igazi radikálisok voltak! Nem úgy, mint „a mi úgynevezett radikálisaink”, akik „megbukott és elsilányult jelszavakat ismételnek.”
E nézetekkel ismerkedve az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy a szépkorba „öregecskedett” hölgy nyugtató gyógyszerei írás közben esetleg elgurulhattak …
A Népszabadság publicistájának – a magát demokratának, a civil kurázsi megszemélyesítőjének vélő „reneszánsz embernek” – gyűlöletet fröcsögő jelzőivel, a kocsmai szintet alulmúló javaslataival józan érveket nem lehet szembeállítani. Vitatkozni ezen a szinten értelmetlen. Egy kérdésünk van ezért csupán a Népszabadság felelős szerkesztőjéhez: azonosul-e, azonosul-e a lapja Heller eszmeiségével?
2010-04-06
Nyikos László
a Jobbik képviselőjelöltje
P.s.: írásom fogadtatása alább olvasható
Tisztelt Nyikos László!
Levelét, hozzászólását köszönjük szépen, de nem kívánjuk közölni.
Üdvözlettel, Nagy N.Péter
-----Original Message-----
From: Mócsai Rita
Sent: Wednesday, April 07, 2010 10:24 AM
To: Nagy N. Péter
Subject: FW: reagálás Heller Ágnes írására