Nem vagyok abban a helyzetben, hogy megítéljem annak a tudományos kutatásnak a társadalmi hasznosságát, amit neves filozófusok végeztek a Debreceni Egyetem Filozófiai Intézetének és az MTA TKI Vulgo kutatócsoportjának megbízásából. A nagy média-nyilvánosságot kapott megbízás (és teljesítése) körülményeinek szabályszerűsége viszonylag egyszerűen megítélhető egy annak megvizsgálására jogosult ellenőrző intéztmény (Állami Számvevőszék) munkája révén. Nehezebb arra válaszolni, hogy "Az európai szellem és a totalitarizmus" című kutatási tervet célszerű és ésszerű volt-e 90 millió forint közpénzzel finanszírozni. (A kutatási output minősítése végül is annak a szakmai zsűrinek lehetne a feladata, amelyik a támogatást megítélte.)

A megbízottak között a legismertebb a nemzetközi szaktekintélynek számító Heller Ágnes, aki időnként kilép filozófusi szerepköréből, és kirándulást tesz a publicisztika, a napi politika mezején. Erre került sor például a múlt év tavaszán, amikor a nagy hírű kutató az ország vezető napilapjában fejtette ki véleményét a Jobbikról. Írására akkor reagáltam, de a lap  illetékes szerkesztője - munkatársa útján - közölte velem, hogy nem tart igényt az írásomra. Miután a "filozófus-vita" kapcsán Heller Ágnes neve ismét előtérbe került, itt teszem közzé az eredetileg a Nészabadságnak szánt reflexiómat.

 

A civil kurázsi csődje: Heller Ágnes

 A vezető napilap hétvégi mellékletében (és internetes mutációjában) a „Jobbik-jelenséget” elemzi Heller Ágnes. Írásának első mondata tényként közli azt, ami – sajnos – csak remény: „A gazdasági csődöt elkerültük.” Egyelőre ugyanis visszafelé fejlődünk. Kétmillió forint adósság nyomja minden magyar állampolgár vállát, a munkanélküliség a rendszerváltás óta mért legmagasabb arányához közelít, a tisztességes kisvállalkozónak korrumpálódnia kell, hogy valahogy megéljen. Nem szükséges felsorolni a magyar gazdaság összes mai nyavalyáját, mert az idézett állítást a filozófus asszony sem gondolhatta komolyan. Ex cathedra kijelentését vélhetően csak a dramaturgiai hatás kedvéért tette. Azért, hogy az olvasónak rögtön utána megfesthesse a „politikai csőd” rémképét, amin a Jobbik, a balliberális megmondóemberek egyes számú közellensége látható.

Véleménye – az ősliberális Voltaire szellemében – még tolerálható is lenne. Heller azonban minősít, bélyegez, hazudik. Szerinte „a szó jelentését megcsúfoló” Jobbik tagjai és támogatói ”lelki púposok”, akiket „a gyűlölet hajt. Akik a politikában is abban utaznak, hogy kit kell szenvedélyesen gyűlölni, hogy kiket lehet kirekeszteni (…) s ha lehetőség nyílik rá, bebörtönözni, megölni” (sic!). Tetszik neki szellemtársa, Gerő András liberális történész minősítése, ami szerint a „nemzeti bolsevikok” avítt nézeteiket „egy körülbelül száz évvel korábbi gondolati rendszerből foltozzák össze.”

Heller Ágnes rendes tagja annak a Magyar Tudományos Akadémiának, amely a legnagyobb magyar egyévi jövedelmének felajánlása nyomán létrehozott Magyar Tudós Társaság utóda. Mai tudósunktól azt tudhatjuk meg, hogy „bizonyos körülmények között egy-két lelki púpos bacilusgazdává válik, s terjeszteni kezdi a kórt”. Egyre többen vannak ezért a megfertőzött „fiatal elégedetlenek”, akiknek Heller a szemükre hányja, hogy itthon szeretnének boldogulni. Nem úgy, mint román és lengyel társaik, akik „szabad madarakként repültek külföldre”. Az akadémikus asszony megértően szól a nácikról(!) és a korai bolsevikokról is, akik igazi radikálisok voltak! Nem úgy, mint „a mi úgynevezett radikálisaink”, akik „megbukott és elsilányult jelszavakat ismételnek.”

E nézetekkel ismerkedve az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy a szépkorba „öregecskedett” hölgy nyugtató gyógyszerei írás közben esetleg elgurulhattak … Az „őspatkánnyal”, az „ordas eszmékkel” szembeszegülő harci kedve ugyanis tovább lendíti a liberális matrónát. Szerinte „a jövő kormánya és parlamenti többsége” akkor teszi majd helyesen, ha „a Jobbik-képviselőket karanténba zárva szavazataikat el nem fogadja.” Köszönjük, hogy nem javasolt inkább gettót, kedves professzor asszony, hiszen – az Ön kifejezését használva – abban is en bloc „izolálhatók” lennének „a rasszista, soviniszta, durván antikapitalista, Amerika-ellenes, Európa-ellenes, cigányellenes, antiszemita, szociális demagógiával rokonszenvező” Jobbik-párttagok, képviselők és szimpatizánsaik. Megnyugtató, hogy – csak úgy, nosztalgiából – nem vetette fel a gaztette után filozófussá és esztétává vedlett tanítómesterének, a vörös terror aktivistájának tizedelési módszerét. Lukács (Löwinger) György, a Vörös Hadsereg politikai biztosa az internetes lexikon szerint 1919-ben Poroszlón nyolc embert lövetett főbe. (Szégyen, hogy Békásmegyeren még ma is utca viseli a nevét.)

A Népszabadság publicistájának – a magát demokratának, a civil kurázsi megszemélyesítőjének vélő „reneszánsz embernek” – gyűlöletet fröcsögő jelzőivel, a kocsmai szintet alulmúló javaslataival józan érveket nem lehet szembeállítani. Vitatkozni ezen a szinten értelmetlen. Egy kérdésünk van ezért csupán a Népszabadság felelős szerkesztőjéhez: azonosul-e, azonosul-e a lapja Heller eszmeiségével?

 

2010-04-06

                                                                                                         Nyikos László

a Jobbik képviselőjelöltje

 

P.s.: írásom fogadtatása alább olvasható

 

Tisztelt Nyikos László!

Levelét, hozzászólását köszönjük szépen, de nem kívánjuk közölni.

Üdvözlettel, Nagy N.Péter

-----Original Message-----
From: Mócsai Rita
Sent: Wednesday, April 07, 2010 10:24 AM
To: Nagy N. Péter
Subject: FW: reagálás Heller Ágnes írására

 

 

Szerző: nYa  2011.02.07. 09:47 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nyikoslaszlo.blog.hu/api/trackback/id/tr32643851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása